Örökké veled maradok!

Szerelmi vallomás

 

4 éves Annám egy kora reggeli napon, elgondolkozva fordult oda hozzám:
– Anyu! A felnőttek elköltöznek az anyukájuktól?
– Igen kicsim, elköltöznek. Tudod, ez a természet rendje. Megszületnek a kisbabák, kisgyerekek lesznek, aztán nagy gyerekek, s amikor felnőtté válnak, elköltöznek az anyukájuktól.
– És ezt ki dönti el?
– Háát. Elsődlegesen ők. De van, hogy az anyukájuk. De inkább ők.
– Anya, én döntöttem. Veled maradok örökké!

Persze jól esett ez a gyermeki ragaszkodása hozzám. Annámat megölelgettem, megpuszilgattam, és csak mosolyogtam rajta.
Ó, ha tudná, hogyan működik ez!  … Vajon 20 év múlva hogy fogja gondolni?

De eszmefuttatásom ennél jóval messzebb vezetett.
Az jutott eszembe, hogy amikor szerelembe estünk, mindannyiunkban meg van még ez a gyermeki ragaszkodás.

S jól is van ez így.

 

Együtt anya és lánya

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.