Válás kisgyerekkel

Válás kisgyerekkel

 

 

Emlékszem arra a forró nyárra, mikor Apuka elköltözött tőlünk. Már volt előtte is komoly szakításom, így tudtam mivel jár, magamat nem féltettem. Ilyen helyzetben viszont még sosem voltam. Milyen kisgyerekkel szakítani? Vele mi lesz? Megtörik-e? Hogyan hat ez rá később? Gyomrom össze szorult, ha rá gondoltam. Anyai szívem nem magamért, hanem a pici kis lelkéért aggódott.

Anna a hónap végén töltötte be a 3. életévét, s ősztől az ovi várt rá. Tanultam fejlődéslélektan, így tisztában voltam azzal, hogy minden korosztálynak meg van a sajátos világképe, s hogy a gyerek reakciója a világ történéseire nagyban függ a korától is. Én annyit láttam rajta, hogy egyelőre én vagyok a központban. Apukával jó a kapcsolata, ugyanakkor az időérzéke még nem alakult ki. Igazából eddig is azt élte meg, hogy apa elmegy, aztán visszajön, inkább az én távollétem viselte meg mindig. Így reménykedtem, hogy amúgy is rohamosan változó, alakuló kis életét kevésbé viseli meg, hogy Apa most távolabbra megy. Hisz ugyanakkor jelen lesz így is az életében. Nincsenek még berögzült képe arról, mit tartunk “normálisnak” és mit nem.

 

Utána jártam

 

Ugyanakkor elhatároztam, hogy alaposabban utána járok, kikérem szakértő véleményét is. Leskovics Andreát ismertem, mint pszichológust. Nem ezen a területen dolgozik, de mivel 3 gyerek édesanyja, így megérzésem azt súgta, őt érdemes megkérdeznem. (Játszóháznak is volt saját pszichológusa, még rajta gondolkodtam.)

Andrea a következő meglátásaival adott számomra egy kis útravalót:

  •  Apuka költözése előtt nem sokkal normálisan el lehet neki mondani:
    • Apa elmegy, mi itt maradunk ketten.
    • Mi ugyanúgy szeretünk, kapcsolatunk ettől nem változik.
    • Apa jön látogatóba, te is mész hozzá.
    • Amennyiben kérdésed van, bármikor felteheted!

    Túl ragozni felesleges, kérdezni viszont kérdezhet. Ha természetesen kezeljük, nincsenek dührohamok, ő sem sérül benne.

  • 4-6 év múlva kerül terítékre, Apa miért nem lakik velünk, miért mással, stb.
    Inkább később fog kérdéseket feltenni ez ügyben.
  • Érdemes elmondani, hogy az oviba ki megy érte, ki viszi el.
  • Eleve nem tudja mi a természetes. Ha Apa nem tűnik el, hanem tartja vele a kapcsolatot, ő ettől több lesz, több, mintha ha egy feszült kapcsolatban élnénk együtt. Ugyanis a gyerekeket két dolog tudja nagyon megviselni:
    • Traumatikus szakítás –  szülők nagyon össze vannak nőve, minden tökéletes és
      hirtelen hatalmas veszekedés, és egyszer csak Apa elköltözik.
    • Folyamatos feszültségben élnek.

    Viszont amúgy is távol lévő szülők, kicsit távolabb kerülnek, és normálisan, felnőtt módjára kezelik le, őt annyira nem befolyásolja.

  • Nem szabad szidni a másikat előtte. Másnak sem. Ugyanis ez szorongást okoz benne. Apuka és családjánál ugyanez meglegyen.
  • Nem szabad választás elé állítani: vagy én vagy Apukád.

Volt még egy dolog amit nem tőle, hanem máshol olvastam – a gyereknek, mielőtt elmegy az apuka, mutassuk meg az új helyét. Ez nagyon tetszett, ráadásul nálunk könnyen is ment, mivel Apuka költözés előtt felújítást tartott. Mentünk, megmutatta nekünk, egy kicsit segítettünk is a takarításba. Annának egyszerűen elmondtuk, hogy ez Apa lakása. Koránál fogva ezt a legnagyobb természetességgel fogadta. Ráadásul nagyon tetszett neki. Apuka sok mindent vett neki oda: kutyás, cicás párnákat, állatos matricákat a falra, volt ott emeletes ágy, ahova lelkesen felmászott, s még egy kis közös kert is, ahol szeretett játszani. Bevallom őszintén, gyereknek jobb hely, mint ahol mi lakunk.

Fokozatosan vettem ki Apuka kezéből azokat a feladatokat, melyet ő látott el. Ilyen volt az esti fürdetés. Ugyanakkor én is elmentem hétvégén, mindig volt valami program, pl. akkor kezdtem el a gyászcsoport vezetőit (majd később a “Válás és Újjászületés” csoportot). Így Apuka is szokta, hogy egész nap ő van a gyerekkel, s nekem is meg volt az “ürügy” a távol maradástól.

Aztán eljött a nap, hogy Apuka elköltözött. Ott voltunk, segítettünk neki pakolni. Nagy érzelmi kitörések nem voltak, ugyanakkor utána napokig ténferegtem a lakásba, nem tudtam magammal mit kezdeni, olyan fura volt minden…

 

Beszélgetés Annával

 

Ugyanakkor aggodalmam még mindig nem múlt el. Annán nem látszott semmi, de már annyit hallottam/olvastam arról, hogy ez milyen rossz a gyerekeknek, mennyire megsínyli! S végül arra jutottam, hogy megkérdezem Annámat, hogy ő hogy is van ezzel, mint hogy magamat emésszem belül.

Sosem felejtem el azt a napot. Anna éppen falatozott a konyhában, mikor félénken bár, de megkérdeztem tőle:
-“Anna! Gond, hogy Apa elköltözött tőlünk?” De amint ezt kimondtam, belém hasított, hogy ezt nagyon nem így kellett volna fogalmaznom …
Annámnak tágra nyíltak a szemei, és 3 éves bölcsességével ennyit mondott.
– Ezt Apa dönti el, ha itt akar lakni, akkor lakjon itt, ha a lakásában, akkor ott.

Beszélgetés Annával

 

Élet Apuka költözése utána

 

Apukával megállapodtunk abban, hogy bármikor jöhet és elviheti a lányát, ugyanakkor ő heti két napot vállalt be. Egyet hétköznap (szerda vagy csütörtök este), egyet hétvégén (szombat és vasárnap). Teljesen egyetértettem vele, úgy éreztem ez mind hármunknak így a legjobb,  Anna még azért nagyon kicsi …
Apuka teljesen stabilan tartotta ezt a megállapodásunka, ráadásul jó volt, hogy azért egy kis rugalmasság is került belé.

Szeptembertől kezdtük az ovit. Ez jobban megviselte, mint Apuka elköltözése. Szorongás meg volt benne, láttam, amikor ott hagyom az oviba, s nagyon vár, hogy mikor jövök. Igazából ez  korára jellemző, nem igazán tudtam felmérni, hogy Apuka költözése erősítette-e ezt benne. (Meg hát rajtam is ott volt az aggodalmaskodás, lestem, hogy miben jön ki nála Apa elköltözése…) Kiszámítható, stabil, relatív gyakori jelenléte azért meg van Apukának, ráadásul annyi előnnyel is rendelkezik, hogy láthatások esetén Apuka teljesen rá tud figyelni.

A halál eseteknél 1 évre teszik a gyászévet. Megértettem, hogy ez miért is fontos! Bizony, 1 év, amíg minden kialakul – hogyan zajlanak a hetek, az ünnepek, szünetek, majd nyári szünetek. Idő kell, amíg hozzá szokunk az új élethez és szépen kialakul minden. Mi, mint Család. Ha nem is együtt, de külön élve, szerződtünk együtt, hogy egy kicsi élet útját közösen egyengetjük.


VÁLÁS ÉS ÚJJÁSZÜLETÉS CSOPORT:
szeptember 23., október 7., 21., november 4.

JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: szeptember 16.

TOVÁBBI TUDNIVALÓK ÉS JELENTKEZÉS: https://goo.gl/9Z7ZHT

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.