Nem tudtam férfi számba venni, viszont én az lettem

Zita története

 

Zita, 46 éves

Tiborral 3 gyerekünk született, ugyanakkor a családdal kapcsolatos összes felelősséget és terhet egyedül cipeltem. Gyakorlatilag folyamatosan egyedül voltam a gyerekekkel. Minden döntés az enyém volt: mikor hány gyerekünk legyen, mikor legyenek a gyerekeink, melyik óvoda, melyik iskola, mi legyen a neve, milyen ruha, mikor vigyük orvoshoz. Mit csináljunk a lakáseladásainkkor, a cserék, a bútor, a pénz. Gyakorlatilag minden az én döntésem volt.

Sajnos ennek az lett a következménye, hogy ebből kifolyólag, nem tudtam férfiként tekinteni rá. Gyakorlatilag a szexuális életünk a NULLÁVAL volt egyenlő … Ezt ő viszont sehogyan sem tudta kezelni.

Már válásunk előtt 2 évvel kezdeményeztem, hogy kérjünk segítséget! De erre ő nem volt hajlandó. Aztán kifejezetten agresszíven viselkedett velem. Kínjában alázott, mint nő, mint ember, mint anya. Beszólogatott és ennek a tetejében még meg is erőszakolt… akkor mondtam, hogy ez így nem mehet tovább! Én kezdeményeztem, hogy menjünk szét.

A másik ok, amiért kezdeményeztem a válásunkat, hogy többször segítségre lett volna szükségem, s mégsem számíthattam rá. Ilyen volt a nagyapám temetése. Iszonyatosan megviselt a nagyapám halála … Elmentünk a temetésére, s mikor hazaértünk, kértem, hogy maradjon velem, nem vagyok olyan állapotban, hogy otthon maradjak a 3 gyerekkel. De ő akkor is monda, hogy én márpedig ezt neki nem fogom megszabni, neki feltétlenül zenekari próbára kell mennie! És elment. Végtelenül szomorú voltam. Nekem arra lett volna szükségem, hogy valaki vállára hajtsam a fejét, de nem volt. Vagyis igen. A nagy fiam, aki akkor volt 8 éves, ő jött oda vígasztalni, ő vette fel a férfi szerepet.

Konkrétan elmondtam az igényeimet, nem azt kértem, hogy kitalálja. Én elmondtam. Nulla reakció.

Végül ezek vezettek a váláshoz. Minden döntést nekem kell meghozni, és semmilyen támogatást sem kaptam tőle nehéz helyzetben. S minden, ami ebből fakadhat. Nem tekintettem férfiként, szexuális problémák, nem tudtam felnézni rá, semmilyen tekintete nem volt előttem. A gyerekekkel cuki apa volt, ha otthon volt, de ezen felül semmi. Minden, ami a ház körül volt, ha nem cseszegettem, akkor azt ő nem csinálta, “ejj ráérünk arra még”. Ebben is elfáradtam. Minden csak akkor történik, ha én szeretném, hogy megtörténjen.

Amikor végleg eldöntöttem, hogy nem szeretnék tovább vele élni, kérte, hogy ne váljunk el! Mert semmi oka, hogy papíron is rögzítsük. Mondtam, rendben van. Ott is jöttek az ígérgetések, megtesz mindent, hogy ő ez fogja csinálni, azt fogja csinálni, mindent megtesz, hogy külön tudjon költözni, így-úgy. De szokás szerint csak az történt, mint eddig. Tehát semmi …

Bepipultam, és beadtam a válókeresetet, így indult el a válóper. Először valamilyen módon szerzett pénzt. Agresszíven védekezett, akarta a gyerekeket is, megpróbálta bizonyítani, hogy én rossz életű nő vagyok, gyakorlatilag mindent megtett ellenem. Naplózta a laptopomat, mind leütött betű ami nekem jött az hozzáment, minden leütött billentyű, amit én leütöttem, szintén, és kinyomtatta. De ezt nem lehet felhasználni, meg amúgy is, a házasságom alatt végig hűséges voltam. Ami meg után történt, úgy gondolom, az már nem rá tartozik.

Aztán amikor elfogyott a pénze, az ügyvédje próbálta arra rávenni, hogy egyezzünk meg. Közölte vele az ügyvédje, hogy most aztán ideje lenne nagyvonalú lenni. Nagyon sok kompromisszumot kötöttem, hogy szabaduljak tőle végre. Elég volt. Békében szerettem volna élni.

7-8 éve vagyunk külön. Manipulálja a gyerekeket, a gyerekeken keresztül engem bánt. Nem tud máshogy hozzám férni.

Amit tanulságként levontam, az a saját határaimnak tiszteletben tartása. Végignéztem azt a folyamatot, amit segítőm egyszerűen “férfiak kasztrálásának” nevez. Kasztráltam. Én szeretetből mindent kivettem a kezéből, csak hogy haladjunk. Kivettem a kezéből, hogy flottabbul menjenek a dolgok, viszont ezzel tökéletesen elértem, hogy minden rám is maradt. Még esetleg az is, amit az elején szívesen megcsinált volna maga. Nem tudtam férfi számba venni, viszont én az lettem.

Iszonyat dühös voltam rá, még a nevét is gyűlöltem leírni. Most már nem haragszom az emberre magára, de a tetteit nem fogadom el. Elengedtem a történetünket, és azt is hogy bármilyen régmúltból felmerülő probléma megoldásában segítsen.

Számomra ő egy olyan példává vált, amilyen sosem szeretnék lenni. A gyerekeinkért hálás vagyok, és azért is mert nélküle sosem tudom meg milyen erő is lakik bennem.

Ha még egyszer egy kapcsolatban, hogy ha nem tudok egyről a kettőre jutni, akkor nem igyekeznék tovább azon javítani.

 

KÖVETKEZŐ CSOPORT IDŐPONTJAI:
szeptember 23., október 7., 21., november 4.

JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: szeptember 16.

Válás és újjászületés csoport ősszel

TOVÁBBI TUDNIVALÓK ÉS JELENTKEZÉS: 

Válás és újjászületés csoport: https://goo.gl/9Z7ZHT

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.